Mártonfi Benke Márta kecskeméti festőnő az 1990-es évek második felétől állít ki rendszeresen, főként az alföldi művészek csoportos tárlatain, de már a nyolcvanas évektől kezdődően készít tájképeket, amelyeken idealizáló módon örökíti meg a szülőföld és az alkotótáborok vidékét. „A nyolcvanas évek elején költöztem Bács-Kiskun megyébe, s akkor hallottam először Bozsó Jánosról, a kecskeméti festőről. – […]

Kezdhetném a pályamódosítással. Régóta, 1988 óta ismerem Mártonfi Benke Mártát. Amikor megismertem, újságíró volt, a kecskeméti Petőfi Népe munkatársa. És írt egy riportot Tiszakécskéről, amely megrengette a megyét, a fél országot. Életveszélyesen megfenyegették – máig jó érzéssel tölt el, hogy a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társasággal a segítségére siethettünk. Az a Berzsenyi-díj akkor megvédte

Mártonfi Benke Márta igazi-igéző kun-hun hölgy, akinek véréből-idegeiből izzik-lehel a művészet. Tudniillik az a feszített-megfeszített intellektus, mely a maga gyötrődő gyönyörűségében igazgyöngyöket terem. Nem dagályos szókép ez, hanem a varázslatos valóság. Csak tessenek a falakra nézni!Márta kunszentmártoni születésű: onnan-oda el- s visszaszármazott. Onnan – e tájból szívja energiáit, ha éppen máshol dolgozik is, dolgozza is